Közel álltunk a meglepetéshez

Nagyon jól kezdtük a mai mérkőzést, hiszen a 12. percre már 7 góllal vezettünk a Szeged ellen. Ezután viszont a vendégek zsinórban 12 gólt lőttek, míg a mi próbálkozásaink rendre balul sültek el, csupán kétszer találtunk be a kapuba Tyiskov majd Halász révén. A 20. percben vette át a Szeged a vezetést és többet már nem is engedte ki a kezéből. A szünetre 4 gólos hátránnyal mentünk.
A második félidőben újra magunkra találtunk és többször sikerült felzárkóznunk egy gólra, Mikhalin hibátlanul értékesítette a helyzeteit és Váczi Dani a kapuban fontos pillanatokban védett.
A végjáték is izgalmasra sikeredett, annak ellenére, hogy az utolsó öt percben két kiállítást is kaptunk. Egy perccel a vége előtt Kiss Bence góljával egy gólra zárkóztunk ismét, de a vendégek már nem adták ki a kezükből a labdát és a legeredményesebb játékosuk Mario Sostaric a sípszó előtt még értékesítette a helyzetét.

Csoknyai István: – “Csalódott vagyok, ami érdekes, hiszen egy Szeged meccs után ritkán nyilatkozok úgy, hogy benne volt a pontszerzés és bánt, hogy kikaptunk. A hullámvölgy az első félidő második részében következett be, így a Szeged lépésről lépésre csökkentette a különbséget és átvette a vezetést. Ebben az időszakban a legnagyobb hibát a saját emberelőnyös játékunk kihasználása jelentette. A második félidőben már csak üldözni tudtuk őket, de a végjátékban talán benne volt, hogy pontot szerezzünk.”

Csapat: VÁCZI D. – Varjú 2, Sinkovits 1, KISS 5, MIHALIN 7, JURIC-GRGIC 7(1), KOVÁCS D. 4, Tóth M.(kapus) – Varga M. 2, Tyiskov 3, Dávid, Raniszavljevics, Halász 1, Berényi, Szakács, Papp B. 1